Alaposan megbolygatta az európai uniós országok közötti fejlettségi sorrendet a válság. A PIIGS országok lassan a 2004-től csatlakozott kelet-közép-európai országok szintjére csúsznak vissza. Ezt a folyamatot az is segíti, hogy a térség konvergenciája összességében nem torpant meg. A fájdalmas kivételt Magyarország jelenti: az Európai Unióban már csak három olyan ország van, amelyik egy főre jutó GDP-ben elmarad tőlünk.
Az EU statisztikai hivatala, az Eurostat a válság óta nem tesz közzé előrejelzéseket a tagországok GDP-jére (sőt, még a 2011-es számok is hiányosak), de az Európai Bizottság égisze alatt működő Ameco adatbázisban 2013-ig találhatunk előrejelzéseket. Ebből kiderül: a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP tekintetében jelentős változások történtek az elmúlt bő egy évtizedben.
Lecsúszóban a PIIGS-ek
Az egyik leglátványosabb jelenség a PIIGS-országok vesszőfutása, ami nem is a válsággal kezdődött, hanem már jóval korábban. Olaszország a 90-es évek elején még fejlettebb volt, mint az akkori EU15 átlaga, mára viszont a számos fejletlenebb országgal "felhígult" EU27 átlagát sem éri el az egy főre jutó GDP. A portugálok az elmúlt húsz évben ugyan nem estek vissza, de viszonylagos elmaradottságuk ellenére sem tudtak felzárkózási pályára állni, az eurózónába való belépés is inkább rontott, mintsem javított a helyzetükön.
A görögöknél is már a 2000-es évek elején elakadt a konvergencia. Esetükben azonban a fő gond az volt, hogy a pozíciójuk stabilitását is csak fenntarthatatlan eszközökkel voltak képesek ideig-óráig biztosítani. A válság alaposan visszavetette az egy főre jutó GDP-t, aminek következtében újra "összezárnak" Portugáliával. Még egy ilyen összeérés figyelhető meg: a spanyolok lassú konvergenciája következtében a válság éveire fejlettségben utolérték a süllyedő olaszokat. Igaz, a spanyol válság még mindig mélyülőben van, ezért itt a jövő még a szokásosnál is bizonytalanabb.
Tulajdonképpen az írek voltak az egyetlenek, ahol egy valóban rendkívül dinamikus növekedést rombolt le súlyosan a válság. Persze az ingatlanár- és hitelbuborék miatt itt sem volt fenntartható a gazdasági növekedés. A nagy gazdasági visszaesés ellenére az íreknek nem tűntek el a 80-as évek eredményei. Ma még mindig nagyobb az előnyük a többi periféria-országgal szemben, mint a 90-es évek elején. A szigetország kilátásainak megítélése nagyon ellentmondásos. Egyes szakértők szerint jó úton járnak, és hamarosan újra dinamikus bővülést láthatunk majd, mások szerint a növekedési potenciál is sokat sérült, illetve még óriási költségvetési kiigazítási igénnyel néznek szembe.
Feltör Kelet-Közép-Európa
A régi periféria-országokkal ellentétben a visegrádi régió a 2000-es években gyors felzárkózást mutatott. Sőt, mára már szinte teljesen eltűnt a 2004-ben csatlakozott országok "különállósága". Észtország a portugálokkal csaknem azonos fejlettségi szinten van, a már a görögök felé közelítő Szlovákia pedig meg is előzi a luzitánokat. A görögök előtt találhatjuk a cseheket és a szlovéneket, de a két kis sziget, Málta és Ciprus is magasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkezik.
Az előtörésben fontos szerepet játszik az is, hogy a konvergenciát nem mindenhol törte derékba a válság. A szlovákok és a lengyelek felzárkózása töretlen, a csehek és a szlovének visszaesése pedig már viszonylag magas bázisról történt. A kivételt Magyarország jelenti: hazánkat az utóbbi években megelőzte Észtország, Szlovákia és Lengyelország, az idén Litvánia is beér minket, a 2013-tól EU-tag Horvátországgal szembeni korábbi előnyünkből alig maradt valami.
A leszakadásunk különösen szembeötlő, ha azt nézzük, melyik országnak milyen mértékű felzárkózást sikerült felmutatnia 2002 óta. A vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP-nk mindössze 2,7 százalékkal került közelebb az EU átlagához, ennek jó részét is letudtuk az időszak elején. Az alábbi ábrán látható, hogy a legtöbb ország ennek sokszorosával tudott előrelépni.
Ennek következtében mára már az EU-tagok közül csak a bolgárok, a románok és a lettek esetében láthatunk a magyarnál kisebb egy főre eső számokat, ám ha a növekedési kilátásaink nem javulnak, akkor Lettország is néhány év alatt utolérhet minket. Ez esetben viszont csak úgy kerülhetjük el a "szegénységi dobogó" harmadik fokára kerülést, ha az időközben EU-taggá váló horvátok nem előznek meg minket.
Forrás: Portfolio.hu, 2012. május 4.
