Saját pénzügyi helyzetüket, munkahelyük stabilitását és az ország gazdaságát is pocséknak érzik a magyarok. A jövőbe vetett bizalom nagyon sokat romlott az elmúlt években, és egyelőre nem látszik a fordulat.

Nem látja stabilnak a munkahelyét, nem reméli, hogy jobb állást vagy egyáltalán munkát talál, nem érzi úgy, hogy most jött el a pillanat a vásárlásra, költekezésre, és saját pénzügyi helyzetén túl az általános gazdasági környezetet is rossznak ítéli meg – évek óta ez derül ki a magyarországi fogyasztók bizalmát mérő indexekből, kutatásokból.

A Nielsen legfrissebb rangsorában már az is némi előrelépés volt, hogy a vizsgált 58 országból nem mi vagyunk a legutolsók, ahogy az elmúlt években, hanem csak az 57.-ek, de ez is csak azért történt, mert a válság által talán legjobban sújtott görög fogyasztók bizalma a miénk alá zuhant.

Hosszabb idősorokat vizsgálva azonban szembetűnő a magyar fogyasztók súlyos pesszimizmusa. 2005-ben, amikor a Nielsen nemzetközi kutatócég elindította a globális indexét, a magyarországi 90 pont még megközelítette a világátlagot (98). Az azóta eltelt hét évben a magyar mutató háromszor olyan gyorsan esett, mint bárhol máshol, így már 2011-ben a lista legaljára csúsztunk.

A Nielsen globális fogyasztói bizalmi indexe
Forrás: Nielsen

Magyarországot így egy sor szegényebb ország is megelőzi – az összes vizsgált kelet-európai, továbbá fejlődő afrikai és távol-keleti államok vagy a toplista élén álló, minden más vizsgált országnál optimistább India – igazolva, hogy a fogyasztók bizalma nem az abszolút értelemben vett anyagi helyzetükön vagy például az egy főre eső GDP-n múlik, hanem szubjektív észleléseken.

Lényegesen jobb például a hangulat még Ukrajnában és Romániában is (69, illetve 61 pont a mi 37-ünkhöz képest), annak ellenére, hogy hosszan lehet sorolni a számszerűen megragadható különbségeket e három ország között, és ezek tényszerűen Magyarország felé kellene, hogy billentsék a mérleget. Az egy főre eső GDP körülbelül 2800 euró volt tavaly Ukrajnában, Romániában 6300, nálunk majdnem 10 ezer. Az ukrán bruttó átlagbér havi 280 euró, a romániai 340 volt 2012-ben, a magyarországi bruttó béreket viszont átlagosan és havonta 765 euróra lehetett átszámítani - több mint kétszer annyit kerestünk, mint szegényebb szomszédjaink, mégis jóval borúlátóbbak vagyunk.

A vásárlási adatokon is látszik

A Nielsenéhez hasonló eredményre jutott Kozák Ákos a kollégáival. A fogyasztók bizalmát – a Corvinus Egyetemmel közösen – szintén évek óta mérő Gfk Hungária ügyvezető igazgatója a saját eredményeikre támaszkodva azt tapasztalta, hogy az elmúlt hat évben a nemzetközi átlagnál valóban gyorsabb volt a magyar háztartások helyzetének visszafejlődése.

A régióban mindenhol magasabb a fogyasztók bizalmi indexe, mint nálunk

A fogyasztással összefüggő mutatók, a kereskedelem alakulása drasztikusan visszaesett 2007 elejétől kezdődően, és mivel az emberek az elmúlt hat évben sosem látták jobbnak a következő fél-egy év kilátásait, folyamatosan romlott az ezt mérő bizalmi index értéke.

"Érdekes a kereskedelem helyzetének az alakulása négy-öt év távlatában. Vannak más országok is a világon vagy Európában, amelyekben egymást követő négy évben visszaesett a kiskereskedelmi forgalom, de ezen a listán is dobogós helyen van Magyarország, nálunk átlagon felüli volt a visszarendeződés" - mondja Kozák Ákos, hozzátéve, hogy egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy a közeljövőben javulna a magyar fogyasztók hangulata.

Felkel a magyar, a kedve pocsék

A bizalmi indexekben nagyon nagy szerepe van a kommunikációnak, az általános közbeszédnek, mutat rá egy másik tényezőre Simon Judit, a Corvinus Egyetem egyetemi tanára, a Marketing és Média Intézet igazgatója. "Ha az emberek folyamatosan azt hallják, hogy nagy átalakítások zajlanak, de ezek részleteit, következményeit nem ismerik pontosan, hogy leépítések jöhetnek az oktatásban, az egészségügyben és más szektorokban, hogy tömeges elvándorlás zajlik, és mindeközben nem csökken a munkanélküliség, akkor általánossá válik a bizonytalanság érzése, a nem lehet tudni érzés" – fogalmazott Simon Judit. Erre rakódik rá az általános pesszimista attitűd, valamint a személyes tapasztalatok, amelyek miatt mind többen félnek attól, hogy elveszítik az egzisztenciájukat.

Mindezt kézzelfoghatóbban fogalmazta meg Lackfi János, aki nem kutatóként, hanem íróként boncolgatta a kérdést tavaly megjelent Milyenek a magyarok? című könyvének rögtön a legelején. "Felkel a magyar ember, a kedve pocsék, a dereka hasogat. Felül az ágyban, bekapcsolja a rádiót. A benzin ára felment, egy nyugdíjas nénit a nyílt utcán leütöttek, a Fővárosi Közlekedési Vállalat a csőd szélén áll, az utcán ellenzékiek tüntetnek a kormány ellen, és szélsőségesek tüntetnek az ellenzékiek ellen. A magyar embernek meggyűlik a szájában a keserű nyál, a padlóra mégsem köpheti, lenyeli hát, és morcosan gondolkodásba fog. Milyen ország ez, kérem szépen?"

A Corvinus tanára éppen a közbeszéd hangulatalakító szerepét ismerve gondolja azt, hogy például a rezsicsökkentésnek erős pozitív üzenete lehet. Az érdemi tehercsökkenéssel nem járó, de szimbolikus és ezért hatásos kormányzati intézkedés a legutóbbi fogyasztói bizalmi indexeken még nem éreztethette a hatását, de a következő negyedévek adatain már meglátszódhat. Önmagában azonban valószínűleg nem rajzolja át azt a képet, amely évek óta kirajzolódik a globális indexekből: a magyar a világ egyik legkilátástalanabb nemzete.

Mit mutat a bizalmi index?

A fogyasztói bizalom mérésének elméleti hátterét többek között egy magyar származású kutató, George Katona dolgozta ki. A részben az ő kutatási eredményeit is figyelembe vevő indexek célja, hogy megragadják a fogyasztók vagy a vállalatok (ez esetben üzleti bizalmi indexről van szó) saját és országuk anyagi, gazdasági helyzetére vonatkozó várakozásait. A bizalmi indexekben tehát sok a szubjektivitás, a hangulati elem, és mindig a jövőbeli kilátásokat mutatják: mekkora jövedelemre számítanak az emberek a következő 12 hónapban, mennyire gondolják stabilnak a munkahelyüket, milyen nagyobb értékű, tartós fogyasztási cikket terveznek vásárolni, és hogyan ítélik meg az ország gazdasági helyzetét.

A legfrissebb Nielsen-indexben – amelyhez a reprezentatív felmérést tavaly novemberben készítették a világ 58 országában 29 ezer, interneteléréssel rendelkező fogyasztó körében – a magyarok a munkájukkal kapcsolatban voltak a legpesszimistábbak. A válaszadóknak csupán 3 százaléka mondta azt, hogy a következő 12 hónapban jók a munkahelyi kilátásai, 95 százalék szerint viszont nem olyan jók vagy rosszak (2 százalék nem tudta). Személyes pénzügyi helyzetéről 84 százalék nyilatkozott negatívan, 92 százalék pedig azt mondta, hogy nem tartja jónak az időszakot arra, hogy megvásárolja azt, amire szüksége van, vagy amit szeretne.

Fekete Emese

Forrás: Origo, 2013. február 7.